válaszul Byakkonak 1

hidd el társam soraidat megértem
hisz nekem szintúgy kínok mardossák lelkem
lassacskán fölöslegesnek érzem életem
s nem tudom mit kellene most tennem

a világ összeomlani látszik körülöttem
s reményeim utolsó szilánkjait követem
hova visz az út? merre? miért?
néma kiáltásom álmaimban kísért
hogy az ébredés majd elhozza mit ígért

Talán nem kellett volna hazamennem a viharban...

Szemeim már a végletekig kisírtam,
Egy könnycsepp sem hull már...
Dörög, mintha csak sóhajom hívta
volna, csak fájdalom, mi múlna már...

Egyedül a sötétben..
Ki bizalmát eljátszva önmagában sír,
A halált várja csak tétlen.
Csupán (csak) szánalommal bír....

A kést szívéhez szorítni képtelen,
Tolla hegye mégis írni kénytelen...

Alkotói válság ~ pár összekapart szócska

Nem akarok több hazugságot látni

Te csak játszottál,
Miközben engem mélyen megbántottál...
Mégsem kérdeztem soha,
Hazudtál-e nekem valaha.

Mondd őszintén, egy kicsit is akár, de szerettél?
Puszta hallgatásoddal a föld alá temettél.
Egy be nem gyógyuló seb van szívemen,
S a hallgatás csupán magamba fojtott érzelem..,
Végtelen fájdalom, mely mardossa lelkem.



Haldoklik a remény

Örökké csak terád várva,
az esőben már teljesen bőrig ázva...
Mindig az utolsó pillanatig reméltem,
de végül rájöttem, sosem volt esélyem.

Lassan megtanultam nélküled élni,
de mégsem tudtam felejteni, mit jelent igazán félni..
Mert ha végül úgy döntesz, újra kezded,
mindig a szemed előtt lebeg majd, hogy elvesztetted.

Countdown

Múzsa

Egyre csak te jársz a fejemben,
Kinek még csak nevét sem ismerem
Csupán egy emlékkép, mi rólad megmaradt,
S egy ismeretlenhez írom most e sorokat.

10/07/10

sms versek

Szomorú a hír,
Hogy vissza sosem ír
Majd megcsörren a telefon hirtelen
Még az a jó, hogy nem rímtelen.

Lehunyom a szemem, s téged látlak,
Este 8-kor szokás szerint msn-en várlak
Rám köszönsz, ezzel szívem hatalmasat dobban,
S tüze azon nyomban forró lángra lobban.

Nobody is Perfect

There's always
A
'LIE'
IN
BELIEVE

There's always
'US'
IN
TRUST

There's always
AN
'END'
IN
FRIENDS

There will always be
AN
'IF'
IN
LIFE

There's always
AN
'OVER'
IN
LOVER

KNOW
FUTURE

Az elhagyatott

A szél bele-belekap a tájba,
S leveleket röpít a gondolatok fölé,
Melyek oly keservvel hullnak alá, mint valami árva
Könnyei, s rejtik a síró világot halovány függöny mögé.

Oh! a csalfa remény, mely álomként foszlik szerte
Az ősz beköszöntével, s ismét útra kél
Életet ezentúl soha nem keresve,
De még susogása utolsó szelíd búcsút ígér.

Ki vagy?

Tavasz ártatlan szellőként jöttél,
S finom gyöngédséggel köszöntöttél.

Az idő azonban lassan megtelepedett,
De te nem találod már a helyed.
Mert az élet súlya igen nehéz,
S van, mit meglelsz, azon nyomban elvész.

Lassacskán elveszted a magadba vetett hitedet,
El akarsz tűnni, mint akit az ördög hiteget,
Hogy majd az őszi harmat takarja fáradt, gyönyörű testedet.

Zöld Abszcint - A Költő Harmadik Szeme

"Vidékies kiejtésével néha a halálról beszél, ami bűnbánatot vált ki, boldogtalan emberekről, akik kétségkívül léteznek, fájdalmas kötelességekről és szívet tépő elválásokról. A lebujokban, ahol leittuk magunkat sírva nézte a körülöttünk lévőket, ezt a szegény csordát. A sikátorokban részegeket emelt fel a földről. Olyasfajta szánalom volt benne, melyet a rossz anyák éreznek a kisgyerekek iránt. Olyan kecsesen mozgott, akár egy kisleány a katekizmus órán. Úgy viselkedett, mintha mindenhez értene: üzlethez, művészethez, orvostudományhoz. S én követtem. Követnem kellett!"

***

"Engem nem érdekel mit csinál a többi költő...
Az egyetlen dolog ami számít, maga az írás, minden egyéb csak literatúra."

***

"Vajon miért akart annyira menekülni a valóság elől? Nem volt ember, akiben ilyen erős lett volna e szándék. Talán tudta a titkát, hogyan lehetne megváltoztatni az életet."

***

"Az utóbbi hetekben nyilván azt hitted, a béna renyheség állapotában heverészek itt."

"Hmm, nem okvetlenül."

"Pedig ez történt. De a felszín alatt egy új rendszer bugyborékolt és tört fel lassan a közöny rétegein át. Legyél keményebb, vesd el a romantikát, hagyd abba az ékes szólást, értsd meg a lényeget. És most már látom hová juttattak világhódító terveim.
...
Ide. Az egyetemleges élményt keresve itt kötöttem ki. Értelmetlen és tétlen koldus életet élek..."

***

"Mitől félsz a legjobban?
...
Attól, hogy az emberek olyannak látnak engem, mint én őket."

***

"Mit jelent ez? Nem értem, mit akarsz ezzel mondani?"

"Pontosan azt, amit mondtam. Szó szerint. Se többet, se kevesebbet."

***

"Nem írok többé...
...
Mert már nincs mondanivalóm, ha ugyan volt egyáltalán valaha. Tudod, én önjelölt látnokként vágtam neki az életnek. Világmegváltóként, az új irodalom megteremtőjeként, de semmi értelme. A világ túl öreg, nincs benne semmi új. Mindent elmondtak már.
...

Az én tehetségem, azt csinálok vele, amit akarok."

***

"Látod az égen a haladó karavánokat?

Segítenem kell az embereken, kötelességem.
Nekem nem kell pénz csak ha vér áztatja. A tenger talán lemossa a szennyet.

... Visszamenni a naphoz... A nap majd meggyógyít."

***

"Mondd, hogy szeretsz."

"Tudod mennyire kedvellek... És te szeretsz?"

"Igen."

"Akkor tedd a kezed az asztalra."

"Mi?"

"Tedd a kezed az asztalra. Tenyérrel fölfelé."

...

***

"Megtaláltam."

"Mit?"

"Az örökkévalóságot. Ott, ahol a nap egybefolyik a tengerrel..."

---

Total Eclipse

Star

Ez a vers befejezetlennek tekinthető, legalábbis abból a szempontból, hogy kifejtetlen azoknak az érzéseknek a sora, amit bele szerettem volna még fűzni... Magyarán vehetjük úgy, hogy az első versszak megvan, viszont a többi strófa hiányzik...


Csillag

Csillag vagy, fenn az égen
ragyogsz, míg én csupán a
távoli Földről figyelhetlek téged,
kit megközelíteni nem tudok, mert bezárva
földi börtönömbe általad vagyok.

Kalitkába zárt gólem

Az idő megáll, talán úgy érzed,

A megérzésed azonban lehet téved.
Ki önmagát marcangolja, tépi
Ördögi körét újra és újra éli.

Gyönge szavaid fülembe jutnak,
Azt sugallják: Ne indulj egyedül útnak!
Mért várjak, ha már vártam eleget?
Nem jött senki sem, egyedül te vagy nekem...

Csalódtam én már százszor, ezerszer,
De hogy olyan legyek mint te, azt felejtsd el!
Sólyomként egy kalitkába zárva,
Megfosztván szabadságomtól, meggyalázva...

Egyre csak némán azon töprengsz magadban:
Vajon milyen érzés élni?
Árnyékból a fénybe lépni..
Ha szét tudnám a rácsokat tépni...
De börtönöd nyitja csakis te magad vagy.

A költő ihlet nélkül olyan, mint egy toll tinta nélkül...

Tinta

Fekete, mint maga a bűn,
a hófehér tiszta lap
csak úgy issza vérét tollamnak,
s pillanatok alatt
megtölti az üres sorokat.

The NigHt Of tHE JokErS

A video önmagáért beszél :P

2009 ősz

A Felszín Alatt

Amikor nézője vagy egy filmnek, akkor minden aprócska dologról tudomásod van, amiről azoknak, akik részesei a történetnek, még csak fogalmuk sincs...
Az életben ugyanígy van... Akár jó, akár rossz dologról is legyen szó...
S van, hogy nem derül fényre a résztvevők számára.. ez benne a szép vagy éppenséggel a tragikus...
Én ezt élem át... de mégis szeretnék a film nézőjévé válni azért, hogy mindent tisztán lássak..