Nincs itt semmi...
csak sötétség...
Az idő tovább folyik...
ez mégsem változik.
A boldogság nem feltétlen édes.
Megszűnik, mikor a fájdalom
és a bánat gátat szab.
Számomra ez nem a vég...
A sötétség inkább bizonyítja
a létezésem.
Örökkévalóságig tartó álom,
amit látok..
A dolgok eltérnek egymástól,
és az érzések tovább változnak.
Ez után...
a sötétség ismét eljön...
Csupán
tűnékeny álomként tart,
és egy éjjel végül...
elmúlik...
Ha ezt az édes álmot
szétzúzza a sötétség,
mely szemeimben tükröződött...
zuhanni fogok...
megint...
Ez a bizonyíték, amit a
sötétség festett rám.
