hidd el társam soraidat megértem
hisz nekem szintúgy kínok mardossák lelkem
lassacskán fölöslegesnek érzem életem
s nem tudom mit kellene most tennem
a világ összeomlani látszik körülöttem
s reményeim utolsó szilánkjait követem
hova visz az út? merre? miért?
néma kiáltásom álmaimban kísért
hogy az ébredés majd elhozza mit ígért
10/28/2010
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
