Nobody is Perfect

There's always
A
'LIE'
IN
BELIEVE

There's always
'US'
IN
TRUST

There's always
AN
'END'
IN
FRIENDS

There will always be
AN
'IF'
IN
LIFE

There's always
AN
'OVER'
IN
LOVER

KNOW
FUTURE

Az elhagyatott

A szél bele-belekap a tájba,
S leveleket röpít a gondolatok fölé,
Melyek oly keservvel hullnak alá, mint valami árva
Könnyei, s rejtik a síró világot halovány függöny mögé.

Oh! a csalfa remény, mely álomként foszlik szerte
Az ősz beköszöntével, s ismét útra kél
Életet ezentúl soha nem keresve,
De még susogása utolsó szelíd búcsút ígér.

Ki vagy?

Tavasz ártatlan szellőként jöttél,
S finom gyöngédséggel köszöntöttél.

Az idő azonban lassan megtelepedett,
De te nem találod már a helyed.
Mert az élet súlya igen nehéz,
S van, mit meglelsz, azon nyomban elvész.

Lassacskán elveszted a magadba vetett hitedet,
El akarsz tűnni, mint akit az ördög hiteget,
Hogy majd az őszi harmat takarja fáradt, gyönyörű testedet.